Activity-ztem egy fiatal paszujjal című esszémet elutasította a Türkmén Ipari Kamara, mondván türkmén éppenséggel nem vagyok, az iparhoz sincsen közöm, a kamara szónak meg szerintük még a jelentését sem ismerem.

   Feladónak visszaküldve, címzett ismeretlen.

   Mondvacsinált oknak ez éppen nem mondható, gémek fociznak a temetésem napja előtt egy nappal, amikor olyan helyen járok, ahol senki sem szeretne látni, igazából mindegy is, felőlem a temetésemet ki is hagyhatjuk, semmi felemelő vagy megható nincsen ebben az egészben, csak még egyet rúgunk a túlélőkbe, a hullámat meg ráncigálják teljesen fölöslegesen, hogy aztán végső nyugalmamat a 196-os busz végállomásától 250 méterre leljem - a közelben van egy egészen jó kajálda -, pedig akármi más is történhetett volna, például az, hogy itt pont nem így és ekkor, és láss csodát, hihetetlen, de mégis.

   Hét órája ülök egy ebédlőben, egyenruhás alakok masíroznak mindenfelé. Balomon ablakok, amin ha kinézek, szürke acélfalakat látok, meg néhány páfrányt előttük. Hét óra alatt megittam tizenegy kávét cukor nélkül, aminek köszönhetően a gyomrom hatszor maga köré csavarodott, még nem remegek, de kezdek túlzottan extrovertálttá válni, a mosolyom olyan, mint egy vipera segge, szűkös és láthatatlan és láthatatlan és láthatatlan, magam vagyok a becstelen érdeklődés, a.

   A voyeur villanypásztor veszedelmes vaszektómián esett át egy virgonc varieté keretében vállt vállnak vetve V. Vészterhes Vendel varkocsának végével. (Csaltam, ez tény.)

   Nem imitáció, hanem imitáció.

   - Bűzlik a jogarod tar király! - szólt Ellenvér a tűrhetetlen, Arámisz hű kefekötője, Demens Dániel félhivatalosan örökbe fogadott dakszlija. - Ne úgy hozsannázz te szkíta üstökös! Ragadj vesét, sólymok vérét üzend a barbár szerecsennek!

   Kauzalitásból fakadt a ványadás, kiserkent a sebből a pisztrángszínű vér, mazsorettek ugráltak harisnyakötőben a vizsla szája előtt, a csaholás abbahagyhatatlannak bizonyult; én is bizonyulni vágyom legalább egyszer ebben a humoros életben, de ha jobban belegondolok. Ezerszintes irodaház van eladó, most mindenki egy konyhai felmosószett áráért megveheti gondolatkísérletként, amíg a hajnal fel nem szakítja az ármányt, és a Nap első sugarai megvilágítják a finggal írt kontraktust, amelyen látszik a derengés, a bizonytalanságnak tűnő rettegés, ez csakis a maffia lehetett, kutyaütők, éghető tankok és zsilipek, Alzheimer a délibáb, rotyog a kódis, kocog a kolbász, három kolbász lesz tizenkét üstökösnek a jussa, és ha egy planéta három gallon farizom, akkor hány farizom egy kendő. Istvánka szerint nem is igaz, hogy a tanárnő biszexuális, mert múltkor is látta a képét az internetenafészbúkon, ahogy épp egy afrikai törpeharcsával elégít ki egy muszlim vándorfogászt, tehát jó eséllyel minimum poliszexuális, mert Istvánka definíciói szerint egészen más a leányzó fekvése, például nem csak vízszintes, és nem is csak pucsít, hanem olyan, mint egy hatalmas glóbusz, ami minden irányból megközelíthető, csak a koronatanú életesélyein múlik a mennyiazannyi.

   Egy késhegynyi gombaölőt juttatok az orrlyukamba, a fraktálok nemezise is olyan, mint a rigók, ha tánca, ha megköszöni a nappali folyondárt a kék égszerű betyárskolasztika.

   Megvívom a meccset a régóta rettegett kardio-gimnasztikával, először láb, fenék, csípő, kar, tüdővész, hasizom, légmell; az egész testem egy pulzáló lávafolyam, egy Égei-tengeri kikötő, ahová megfutamodni tér csak a magyar, ahonnan nyolc kisiskolásnyira lakik az ismeretlen és a térnyerés és egy megbízható pedofil.

   Ettől még szofisztikáltabb lesz a nincsteleneknek adott pofon, nagyobb képmutatás lesz a szeretetnek és gondoskodásnak álcázott megvetés és félelem, de ígérem, te nagy bölcs apu, aki a világra gondoltad ezt a genget, hogy így lesz kerek, amit kereknek szántál, virágok a virágok sírjára a nagy, eszement bőség előtti utolsó pislogásban.

   Adónemváltó műtétre készülök; egy ostyából formázott pisztoly feszül a tarkómnak.