gonzoworld

Nem gondolom, hogy bármely dolog fontosabb lenne a másiknál. Voltaképpen ez a megértés változtatott meg mindent. Rengeteg ideig próbáltam magamnak bemagyarázni, hogy x dolog fontosabb lenne y dolognál. A folyamat végére nem maradt semmi más, csak és kizárólag a szükségszerűség. Ennyi marad, mint egy végső igazság, amin túlra - egyelőre legalábbis - nem lehet eljutni. Így váltam szörnyeteggé. De rájöttem, hogy nem valaki vagy valami ellen építettem fel a szörnyet, hanem hanem azért mert jó szörnynek lenni. Nincs több oka. Ez a Miért bukása.

Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mit találok itt, és igen, csak a Semmi van. Dolgok csak úgy történnek és semmilyen relevanciába nincsenek a következő tettel. Az elme rengeteg mindent igazzá vagy hamissá tud tenni, de mindezek alatt csak a szükségszerűség van. Amíg az eseményeket nem skatulyázom be bizonyos koncepciókba, addig minden végbement esemény az egyetlen tárgyilagos és megalapozott esemény.

Innentől pedig nincs több kérdés, példának okáért miért választottam azt az életet amit élek, és hasonlóképpen, más miért választja azt az életet amelyiket éppen él. A természetnek ilyen értelemben egészen biztosan képtelenség gátat szabni, pontosabban próbálkozni lehet, de végül az Élet megtalálja a saját útját.

Most már nem azt mondom, hogy "ha nem lenne fontos, akkor nem tenném" hanem azt mondom, azért csinálom ezt, mert ez a szükségszerű cselekvés. Ergo csak ez fontos,minden pillanatban ez az egy. A többi illúzó. Pontosabban ezeregyszázképpen tudnék dolgok ellen vagy mellett valamilyen véleményt formálni, teljesen rajtam állna, hogyan modellezem, milyen relációkat vonok az aspektusok között.

Már nem keresem ezeket. Szimplán nem léteznek önmagukban. Minden belőlem származott.

Bennem csak a Semmi van. Ha esetleg van ilyen látszat, akkor annak ellenére nem vagyok ettől sem szomorú, sem ideges, sem vidám, sem hálás. Hagyom a szörnyet játszani, ennyi és semmi több. Minden más eltűnt. Nincs bennem plusz érdek, nincs benne több cél. Ez a világom tükre. Ez az egyetlen tiszta dolog.

Minden törekvésem vágya, csak és kizárólagosan a mindenkori szükségszerűséget cselekszi. Látszólag tele van hibákkal, de ezek a hibák is csak valamilyen koncepcióval összehasonlítva lehetnek azok, amik.

Az egyetlen ami még megvan és egyre erősebb és ami mozgásban tart az a kíváncsiság, hogy mi van ez után, hiszen itt bizonyosan nincs vége. El sem kezdődött.

Minden pillanatban más színben mutatkozik, de egyik sem az igazság, csak az, amilyen aspektusból látom. A folytonos változás gyönyöre miatt és amiatt, valóban ne kelljen érveket felsorakoztatnom amellett, hogy miért érdemes innom egy kiváló viszkit.