Hat méter éter. Megannyi sör és lábak. Fakul az idő.
Halk zene szól, kint tél tombol és tovább nyugszik a nap. Le.
Egy szoba a világok határán és benne az őrület eszeveszetten menekül
a szörnyektől, akik valaha emberek voltak.
Üveg pukkan, Dionüszosz sírjában forog, mert megerőszakolja a lőre szaga.
Minden falon a koraeste szétszabdalt maradványai. Csillog a lehelet a trófeákon.
Hús kell, bűz kell, otromba szájszag kell, és hozzá whisky. Nyugalom.
A poklot leigázó körtánc olyan, akár az orgazmus.
A már egyszer szarba tiport nihilt tiporni újra kéjjel és verítékkel.
Mélyen morajló hasztalan ítéletnek ellentmondani;
Gyönyörű.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.